egy pulcsi, egy illattal, amiben jó elbújni...

... színházba menni, musicalt nézni, squasholni, biciklizni, tájfutni, fűben fekve napozni, mezítláb homokban salsázni, túrázni magas sziklákon, megtanulni kézenállni, ölelve lenni.

Ha szomorú vagy, néha segít, ha másokért dolgozol. Nyolc órányi pályázatírás egy irodában, ahol sose jártam még, valamint egy egész napos standolás a mai forróságban egy egészen kis időre segített feledtetni, hogy mennyire megbántottak. Mindezt még tetézték az angyali (ámde néha egészen fura) barátaim. Sajnos még így is csak egy kis időre sikerült, de legalább...

Szeretnék most vidám és kedves smseket kapni, nem csak a napi időjárást.

Kora hajnali kelés, jégtánc és hoki nézés, most pedig teljesen éber vagyok, és jóóó hosszú vasárnap áll előttem. ;)

Let go of failures.

Let go of fears you’ve built up.

Let go of reluctance.

Let go of last year, and start anew.

Megjegyzem, nem kicsit tartom szánalmasnak a nem veszem fel a telefont, mert FONTOSÉSELFOGLALTEMBER (így, csupa nagybetűvel) vagyok, és nem érdekel, hogy megbántottam a másikat (elismerem, ez mellesleg remek érzelmi zsarolás és még remekebb mód a hierarchia érzékeltetésére), de közben rendszeresen olvasom a másik blogját - pretending to care, ugye - című mókát. Éljen a karácsony, meg a szeretet ünnepe ugyebár.

Mellesleg meg olyan jó lila deékmelegítőt fogok nyerni, hogy csuda. Avagy vegyünk részt buta nyereményjátékokban, elterelve azt az aprócska tényt, hogy a nemlin házitól már a hajunk égnek áll. ;)

"A hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki, hanem az, hogy ő sem tud hinni senkinek. "                 

George Bernard Shaw

Ha nagy leszek, majd alszok két óráknál többet naponta és nem fogok rágódni arra tökéletesen érdemtelen embereken hónapokig.

Ellenben önlabbeszámoló megtartva, nyuszilabor pipa, mérés leadva, nemlinházi folyamatban (30 kreditnyi aláírás so far).

http://www.youtube.com/watch?v=p1ruZtY8ynk

ha tényleg ilyen önzők és kegyetlenek az emberek, akkor nem is tudom mi értelme van az egésznek. ha az igaz és jó emberek is átváltoznak pénzéhessé és törtetővé és gondolkodás nélkül keresztülgázolnak másokon, akkor az már tényleg szomorú. nem baj, ne bukjak el holnap fél évet azon, hogy keresztülgázolnak rajtam, kihasználnak, és még csak egy kurva indokot se legyenek hajlandóak hozzámvágni. törtessek, meg lelketlenül menjek előre, nem törödve semmivel. bárcsak ilyen tudnék lenni. :(((

rohadt nagyot csalódtam benned és azt hiszem most vesztettem el a hitet végleg, hogy érdemes szépen, ember módjára létezni és hinni dolgokban és elvekben.

gerinc. :(

Volt egy beszélgetés. Nagy kegyesen be lettem szorítva két überfontos megbeszélés közé, olyan pofátlan és beképzelt hangnemben, hogy leesett az állam.

A lényeg ugyanaz. Én igazodjak az überfontos dolgaihoz. Nem baj, hogy csütörtöktől keddig adjak le öt házit, írjak meg két ZHt, számoljak be önlabból és még OPSre is menjek egész hétvégén, de én igazodjak hozzá, mert az egyetlen időpontban ő akkor mást _szokott_ csinálni (ami persze nyilván olyan, hogy tökmindegy, hogy az ember este hatkor vagy kivételesen tízkor kezd neki).

LOL, én meg mekkora bunkó vagyok, hogy nem férek bele a táblázatába, hogy kipipálhasson mint a TODO lista következő elemét. Mekkora egy mocsok vagyok, meg is érdemlem a /ignore-t.

Ijesztő, hogy kifordulnak magukból az emberek néha...

Aki a holnapi képfeldolgozás beszámolón rosszul teljesít, azt ott helyben erodálják vajon? :)

Voltam ma az AKGban. Mikulásünnepség volt, karácsonyi vásár és nem mellesleg szülői tájékoztató a leendő diákoknak. Persze ez utóbbi volt a legfontosabb, ugyanis Borka hetek óta másról sem tud beszélni. Na jó még a rocky. Meg Áron t. Meg az új Bershka gatya. Na de szóval mindegy is. A vásárra végül apun kívül mindenki kiment, mi is Ádámmal. Idegenvezettünk Andrissal, aztán én még beszélgettem pár régi tanárral (hajjajj, de csuda jó volt), Ádám meg közben cuccvigyázás címszóval elaludt egy padon. :) Egészen vicces látvány volt, cserébe szereztem neki két angolkönyvet a könyvtárkiárusításból, miközben Misi néninek segítettem számolni.

Aztán haza, itthon meglátogatott minket a Mamám és Petruska, volt naaagy szombati ebéd - sok-sok palacsinta, meg torta meg süti. És sajnos elment a nap. Ez a dolgok szomorúbb része. :)

Aztán már megint írtam egy levelet, valószínűleg megint hiába, valószínűleg megint megválaszolatlanul és valószínűleg megint hiába baszom fel magam azon, hogy milyen csúnyán átvert a legjobb barátom. Bár ezt a kifejezést már egészen abszurd leírni. És lehet, hogy nagyon önző vagyok, de rohadtul fáj, hogy most akkor mi is van. Hogy az a rengeteg szeretet és energia totál feleslegesen lett belerakva. Hogy a meglepetés szüinapok, spontán örömszerzés stbstb. Nyilván ez nem működhet ilyen mérlegszerűen, hogy két karácsonyi ajándékot adok egy mozizásért. De itt már réges rég nem a belerakott energiák mennyiségéről van szó. A másik érzelmeibe történő ilyen szintű beleszarás (már bocsánat) nagyon-nagyon tud fájni. Hogy volt egy egyezség (majd azt mi tudjuk), amit én tűzön-vízen, mindenek előtt próbáltam betartani, a másik oldal viszont, amint a legelső probléma adódott, hirtelen elfelejtett mindent. Az igazságérzetemet ez amúgy is bökné, de még fáj is. Mocskosul. És a problémák elől való bújkálástól és az állandó kifogáskereséstől üvölteni tudnék. A vicc az, mintha nem ismerne és nem tudná, hogy úgyis megbocsátanék.

Szóval ez van mostanság. Meg kicsit a kooperáló ágens házi halogatása. :)